Egerészölyv (Buteo buteo)

   Egerészölyv (Buteo buteo - Mäusebussard - Eurasian Buzzard) v. egerész, egerésző ölyv, másutt ülü, ill. sikoltó-, síró-, tarló kánya stb.: mintegy 540-580 mm nagyságú költözőmadár a vágómadárfélék családjában, amely március 12-e körül érkezik hozzánk.
   A formáit tekintve hasonlít a darázsölyvre, de annál sokkal erősebb. A vörösvércse után a leggyakoribb ragadozónk.
   Azokat a területeket kedveli, ahol a kiterjedt erdőségek nyílt mezőkkel váltakoznak.
   Eurázsia mérsékelt övében szinte mindenütt általános, egészen Japánig. Tibetben az erdőségekhez ragaszkodik, de a sztyeppei pocokjárás ki szokta csalogatni. Otthonosan mozog lápok fölött is.
   Órákig elüldögél egy kövön, oszlopon v. földhányáson. Amikor felemelkedik, hatalmas szárnyaival (fesztávolság 1,2 m) méltóságteljesen úszik a levegőben. A röpképe sasszerű, s gyönyörűen tud vitorlázni.
   Eléggé lomha, így a kiszemelt zsákmánynak van esélye a menekülésre.
   Fényes, barna szeme jellegzetes.
   Nincs a sárgás csüdön (72-78 mm) toll, ez árulkodik, hogy bár nagyon hasonlít a sasokra, nem sok köze van hozzájuk.
   A csőr sárgás orrviasszal 25-28 mm-es. Az egyenesen metszett, 15-17 sötétebb harántsávval díszített farok hossza 218-245 mm.
   A mellükön elmosódó V-rajzolat látható. Ezen túl a tollazat színárnyalatai eléggé változatosak, szinte a fehértől a feketésbarnáig minden árnyalat előfordulhat.
   Nagy eltérések mutatkoznak két egyed között is. Összességében elmondható, hogy a szárny (393-437 mm) alulról és a test alja kevésbé világosabb, mint a gatyás ölyvön.
   Nálunk átvonulóban szokott mutatkozni egy-egy rőtesebb példány, ezek a B. b. vulpinus, vagyis pusztai ölyv néven leírt alfajhoz tartoznak. Rajta kívül további alfajok:
   Buteo buteo
      - arrigonii,
       - insularum,
       - jasponicus
       - menetriesi,
      - oshiroi,
       - refectus,
      - socotrae,
       - toyoshimai,
       - vulpinus.
   A törzsalak hozzávetőleg 1 kg súlyú.
   Április végén, májusban, rendszerint a fák törzséhez közel, viszont nagyon magasra épített fészkében költ. Másutt elhagyatott sziklás tengerpartot keres fel költés céljából.
   A fészekalja 2-4 fehérpettyes zöld v. barnafoltos tojásból áll. A kicsik a 28-31. napon kelnek, s a szülők 6-7 hétig pátyolgatják őket.
   Kisemlősöket, apróbb, beteg madarakat zsákmányol, de nem veti meg a rovarokat és a gilisztákat sem. Vannak példányok, amelyek kígyókra, mások madarakra specializálódtak.
   A jó alkalmazkodóképessége folytán, táplálékhiányos időszakban kihasználja a mesterségesen felduzzasztott fácánállomány kínálta lehetőségeket. Ilyenkor a fácánosok környékén koncentrálódik.
   Kártevése sokszor el van túlozva, erről árulkodnak a gyomortartalom-vizsgálatok (Suri, 1982)

   Ha az összes elfogyasztott állathoz viszonyítjuk a fácánok számát, akkor nem igazán szállhatunk vitába a védelme ellen.
   A röpte lomha, a sasokéhoz hasonló, de a rövid nyaka leleplezi. A hangja panaszos hijü-ü, hij-jé kiáltozás.
   Védett, az eszmei értéke: 10 000 Ft.