Őz - Capreolus Capreolus

Az őz hazánk legkisebb, sokunknak kedves és kívánatos nemes nagyvadja. Trófeáját nagyrabecsüli a vérbeli vadász. Vadászata különösen üzekedéskor a legszebbek közé tartozik. Egy-egy különleges agancsa sokunk álma.

A faj bemutatása:

Az őz az amerikai szarvasok Capreolus nemének egyik faja.
Az európai őz elterjedése nagy, hazánkon kívül Európában szinte mindenhol előfordul. Közép-Európa legkisebb páros ujjú patás állata. Testtömege 15-25 kg között van, de találkozhatunk 25 kg feletti példányokkal is. Az őz szőrcsuhája a téli – nyári időszak szerint változik. Nyári szőre sötétvöröses, vörösessárga, rövid és sima. Téli szőrzete barnásszürke, szürke, tömött, hosszabb szálú. Május elejére kész a szőrváltással. Farán, hullatója alatt fehér –nyáron sokszor sárgásfehér- foltot láthatunk, ez a tükör. A tükörnek minden szerepe máig nem teljesen ismert, de egy biztos, menekülés közben a gidák a suta tükrét figyelik és így tudják követni a sokszor villámgyors, bravúros irányváltoztatásokban anyjukat. A baknak a sutáénál jól kivehetően kisebb a tükre. Ezt jól felhasználhatjuk a téli tarvadazáskor, figyelembe véve a bak és suta közti testi különbözőségek egyikeként. Ritkán ugyan, de előfordul fekete , de fehér szőrzetű egyed is. Élőhelyenként is lehetnek árnyalat-eltérések a szőrzet színében. Nemek és életkor szerint különböztetjük meg őket. E szerint nevezzük hímivarú egyedét baknak, nőivarúját pedig sutának.

Szaporodása:
Üzekedési ideje július második felétől augusztus közepéig tart, de kezdete az időjárási körülményektől is függ. Az üzekedés általában 10-12 napig tart. Hegyvidéken később kezdődik mint a mélyebb fekvésű élőhelyeken. Általános megfigyelés szerint a bak egy rövid időszakot jelentő egy-két nap után új suta után néz , de e sorok írójának egyik megfigyelése szerint teljes üzekedési időszak alatt egy kiváló erőteljes bak végig megmaradt öreg, rendkívül óvatos és három fiatalabb sutája mellett, féltékenyen és harcosan őrizve területét és „háremét”.
Az üzekedési időszak után a bakok különvonulnak és ismét óvatos, rejtőzködő életüket folytatják. A suta pedig november végéig hordozza megtermékenyült petéjét ugyanabban az állapotban , majd ez a pete csak ekkor kezd embrióként fejlődni. Az őzsuta vemhessége 10 hónapig tart így összesen, elleni májusban fog. Meg kell azonban említeni, hogy tapasztalunk november tájékán utóüzekedésre utaló jeleket is.
Szaporulata bakgida ill. sutagida. Rendesen a suta két gidát ellik. Erdei, hegyvidéki őzeknél tapasztalatok szerint előfordul az egygidás ellés is, míg táplálékban bőséges, kedvező adottságú területeken három gidát is világra hozhat a suta. Az őzgidák életük első, rövid időszakában nagyon gyengék, de később fürgévé és igen játékossá válnak. Az életerős, jól fejlett gidának van csak komoly esélye az esetleges zord, hideg, táplálékban szegény telet átvészelni, még akkor is, ha tudjuk hogy a következő ellési időszakig anyja mellett lehet akinek közelsége tapasztalatot és viszonylagos biztonságot jelent számára.

Élőhelye és életmódja:
Vitathatalanul legkedvezőbb élőhely az őz számára a kisebb-nagyobb erdőfoltokkal, ligetekkel, mezővédő erdősávokkal tagolt mezőgazdasági területek. Kiválóan érzi magát az ártéri erdők környékén és a nagyüzemi mezőgazdasági monokultúrákban. Ez jól érzékelhető ha pl. a testtömeget vagy a trófeák fejlettségét hasonlítjuk össze pl. az erdei, vagy hegyvidéki őzével. A hazai őzállomány mintegy 70 %-a a síkvidéki területeken él. Szokásos -élőhelye szerint- a megkülönböztetése síkvidéki, erdei vagy erdőszéli őzként. A minőségileg legjobb állomány a Tisza és Kőrösök környékén találhatók, a Dunántúl minőségileg „csak” közepes trófeájú bakokat ad. Kivételek természetesen -nem is ritkán- adódnak. Meg kell említeni, hogy például a legjobb dunántúli őzállomány minőségileg és mennyiségileg is Fejér megyében található. Érdekesen alakult a mezőgazdasági nagyüzemi művelés hatására az ilyen területen élő őzek viselkedése: a magányos vagy kislétszámú társas életet élő őz sokszor meghökkentően nagy létszámban tömörül össze a szőrváltásos időszak végére és együtt is maradnak a melegebb tavaszi idő beköszöntéig. Vélhetően a nagyobb biztonságérzet az, ami indokolja e szokásukat.

Táplálkozásában az őz az állatok világában nyugodtan nevezhető ínyencnek. Mindig a zsengét, a legfinomabbat választja. Igazi pákosztosnak mondott állat, a rügyek, fiatal hajtások pusztításával kárt okoz, megeszi a fiatal lucernát, lóherét, gabonaféléket, gyümölcsöket.Természetesen ez a fajta válogatósság az őz tápanyag igényéből adódik és nem holmi szeszélyességéből, torkosságból. Télen megeszi a száraz szemestakarmányokat is, de a szórókról felvett kukorica nagy mennyiségben történő fogyasztása tejsavmérgezés kialakulása miatti elhullását okozhatja. Az őzet a hajnali-reggeli órákban és az esti napszakban látjuk táplálkozni.A durván megrágott táplálékot az őz a táplálkozások közötti nyugalmas szünetekben felkérődzi és újra megrágja.