PARLAGI SAS (Aquila heliaca)

A parlagi sas egyike kiemelkedő természeti értékeinknek. Európai állományának jelentős része Magyarországon és Szlovákiában, a közös határ két oldalán fészkel. E két ország parlagisas-védelme csak szoros együttműködéssel valósítható meg, ennek érdekében a szlovák kollégákkal közösen megalakítottuk az Európai Parlagisas-védelmi Munkacsoportot.

Az elmúlt húsz év tapasztalatai alapján kidolgozott és a gyakorlatban sikeresen alkalmazott védelmi tevékenység eredményeként 1980-tól napjainkig folyamatosan emelkedett a fészkelő párok száma. Az 2001. évi állomány alapján reális a kipusztulás elkerülése, a populáció hosszú távú fenntartása, a kisszámú állomány fennmaradásának és lehetőség szerint növelésének biztosítása. A védelmi terv számba veszi a legfontosabb veszélyeztető tényezőket: a fészek közelében végzett erdő- és mezőgazdálkodás, áramütés, emberi zavarás, lelövés, tojásgyűjtés, mérgezés, illegális kereskedelem és a turizmus hatásait, illetve ajánlásokat fogalmaz meg a legsürgősebb tennivalókra. Ezek a következők: legelők és egyéb táplálkozóterületek megőrzése, fészkelőhelyek környékén a gazdálkodókkal történő együttműködés, műfészek kihelyezés, légvezetékek tartóoszlopainak szigetelése. A kisszámú állomány fennmaradásának és lehetőség szerint növelésének biztosítása csak nemzetközi együttműködés keretében valósítható meg. A Magyarországon szerzett tapasztalatok átadásával, hozzá kell járulni más országok védelmi tevékenységéhez, segítve a globálisan veszélyeztetett faj fennmaradását.

ELTERJEDÉS
A parlagi sas eurázsiai elterjedésű faj. Oroszországban és Ukrajnában a sztyeppzónát követi elterjedési területe, amely a Kaukázus északi részétől egészen a Bajkál-tóig terjed. Európában csak a Kárpát-medence térségében, Magyarországon, Szlovákiában, Horvátországban, Jugoszláviában, Romániában és Bulgáriában fészkel. Kisebb állománya költ Törökországban is. Magyarországon a legnyugatabbra költő párok a Dunántúli-középhegységben találhatók. Oroszországon kívül Európában az egyetlen jelentős populáció a Kárpát-medencében található. Napjainkban az állomány fele középhegységekben fészkel, de egyre gyakoribbak a síkvidéki költések, elsősorban a hegységek előterének térségében

VÉDELMI HELYZET
Hazánkban a parlagi sas fokozottan védett, a legmagasabb - 1 000 000 Ft - természetvédelmi értékű kategóriába tartozik. A magyar Vörös Könyv szerint a kipusztulással közvetlenül veszélyeztetett faj. Az MME által 1999-ben összeállított Vörös Lista szerint az ún. védelemtől függő fajok kategóriájába tartozik. Szinte minden országban csökken a fészkelő párok száma, ezért a védelem eredményeként nálunk bekövetkezett lassú állománynövekedésnek különleges jelentősége van. A faj teljes elterjedési területén történő megőrzése a hazánkban alkalmazott módszerekkel - jogi védettség, fészkelő- és táplálkozóterületek zavartalanságának biztosítása stb. - elérhető.

ÉLETMÓD
Fészkelőterület
Az 1990-es évek vége óta a populáció fele a síkvidéki mezőgazdasági területeken telepszik meg. Korábban elsősorban a középhegységek déli fekvésű völgyeiben fészkelt. Kedveli az ürgés legelők közelségét. Gyakran megtelepül gyepterületeken vagy mezőgazdasági táblákon keresztül húzódó fasorokban, magányos fákon.

Költés
A parlagi sas a déli kitettség hegyoldalakon vagy a táplálkozóterület közelében, magas fák csúcsán építi fészkét. Gyakran van váltófészke. Nyugalmas helyen évtizedekig használják ugyanazt a fészket, amely az évenkénti tatarozás miatt több méter magasságúvá növekedhet. Az Alföldön sűrűbben váltja fészkeit, mint a hegyvidéken, valószínűleg a nagyobb zavarás miatt. Fészkét mindig olyan helyre építi, ahonnan nagy távolságot belát. Emiatt a zavarást - melyre különösen érzékeny - messziről érzékeli. Fészekalja már március végén teljes, általában két, de újabban egyre többször három tojásból áll. A kikelt fiókákat kezdetben a tojó őrzi, miközben a hím hordja a táplálékot. Később mindkét madár táplálék után jár. A fiatalok júliusban hagyják el a fészket, de késő őszig együtt tart a család. Magyarországon az 1991-2000 közötti 10 évben összesen 388 fióka repült ki.

Táplálkozás
A parlagi sas legkedveltebb táplálékállata az ürge és a hörcsög. Mivel az ürge és a hörcsög is téli álmot alszik, ezért ebben az időszakban elsősorban a mezőgazdasági területeken vadászik kisebb-nagyobb emlősökre, madarakra. Ilyen helyeken viszonylag gyakran zsákmányol mezei nyulat. A költési időszak után is együtt tartózkodó öregek párban vadásznak. Az elejtett prédából először mindig a tojó eszik. Hideg, kemény teleken alkalmilag a legkülönfélébb dögre is rájár.

Vonulás
Enyhe teleken az öreg madarak kitartanak fészkelőterületükön, a fiatal, ivaréretlen példányok kóborolnak, vonulnak. A vonuló fiatalokról nem tudjuk pontosan, hogy milyen messzire jutnak el. Magyarországon gyűrűzött madár eddig a legtávolabb Görögországban került kézre, míg egy Szlovákiában megjelölt fiatal példányt Izraelben ellenőriztek. Az Ázsiában fészkelők Kelet-Afrikáig jutnak el. A fiatal, ivaréretlen madarak a téli hónapok kivételével rendszeresen megfigyelhetők Magyarországon.