Képzeljünk el kezdetnek egy emeletes házat, ahol az év nagyobb eseményein, -értsd: például szilveszter éjszakája-(mint ahogy ebben a könyvben is) meg sem kell már lepődni, ha egy-egy öngyilékosjelölt illetőt látunk a párkány mellett álni, miközben a megfelelő pillanatra várnak a leugráshoz.

De vajon mindenkiben elég erős ez az érzés, hogy én most télleg ezt akarom?nincs más választásom?

Mi vagy ki vezethetett egyszerre oda  négy olyan teljesen külömböző embert, akiben ez az elhatározás csak annyira volt komoly, míg nem találtak szerencséjükre egymásra, és terelték el a gondolataikat?Talán a Sors keze volt, vagy a puszta véletlen, de hogy a legjobb sült ki a dologból, az biztos!Nem illettek össze, nem voltak egy banda, nehezen is viselték el egymás társaságát.Mindenki máshonnan jött, de egy helyre tartottak.Legalábbis a kezdetekben.De végül egymás hatására mindenki megtalálta az útját, a helyét a világban, ki-ki sodródott az Élet nagy folyamában tova, úgy mint annak előtte, és mégis másképp.

A könyvben csak annyi hibádzik, hogy télleg nem illenek össze.Amíg olvastam, mindig a 'boldog befejezés' járt az eszemben, és megvolt- persze -,de mégis hiányzott az, hogy függnének egymástól, mint az igazi Barátok.De talán ez is a különleges ebben a könyvben.Nem lehet megfogalmazni mi volt ami megdöntötte öngyilkos hajlamaikat, lehet hogy épp csak saját maguk, de hogy elgondolkodtató könyv, és hogy mindenkinek olvasnia kéne, arra esküdni mernék!

Őszinte tisztelet mindenkinek, aki vissza tud fordulni és képes folytatni!