Az Élni vagy Égni után nem csoda, ha egyesek szájhúzva nézték az új albumot, vagy kezdték el hallgatni. Azt hiszem, ki lehet mondani, hogy a 2003-as albumuk nem a legjobbak közül való. Rengetegen dicsérték, de valahogy a Tankcsapda-kedvelőkkel beszélgetve számomra az derült ki, hogy mégsem az igazi. A legjobb szó rá talán, hogy túl „popos”.

Ezek után viszont nagyon kellemes meglepetés az új album, mely 12 igazán dübörgős, zúzós, igazi tankcsapdás alkotás lett. Szakítva az „égni” hangulatával visszatér a régebbi albumok szelleme. Ismét a piáláson, nőkön, életélvezeten van a hangsúly. Szerencsére nem „tartott örökké”. Remélem, Lukácsék „Mindenki”-t ki fognak vinni „Az alagút végére”, hogy a partizán Dáviddal pusztítsák el a Góliátokat, „Irgalom nélkül”.

Ezek után remélem (reméljük?), nem kell mégegyszer félnünk, hogy a Tankcsapda örökké rossz stílus felé tart majd. Mindenkinek, mindig ajánlom ezt a remek rock albumot!