Annyira őszinte és könnyed, annyira hétköznapian ír a megváltoztathatatlan emberi sorsról(legyen az jó vagy rossz), mintha teljesen hétköznapi téma lenne az az olvasónak is.Hogyan kezeljünk egy autistát?Főleg, ha a saját fiunk az illető...

Méltán nevezhetem ezt a könyvet a kedvencemnek, bár magukat a dalokat nem ismerem, a popzenét meg egyenesen utálom, és mégis...magam sem értem. Nem is szeretném erőltetni ezt a könyvet tovább, hisz olyan személyes, mindenki maga döntse el, hogy bele akar- e nézni valaki lelkébe ennyire, vagy inkább Ő is csak összegyűjt 31 dalt, és leírja, ami eszébe jut róla.A hatás majdnem ugyanaz, ha elég őszinték vagyunk...