Egész Magyarország területén ismert a betlehemezés, amelyet manapság december 24-én, Jézus születését megelőző délután játszanak. A betlehemezés Jézus születésének történetét eleveníti fel. Kezdetben felnőtt férfiak játszottak, manapság azonban kisgyerekek játszanak. Házról házra járnak, kezükben viszik a betlehemet, és előadják a történetet. A játékok befejeztével jókívánságokat mondanak a házigazdáknak, akik megajándékozzák a maskarába öltözött fiúkat.

A betlehemet fából készítették. Az elöl nyitott láda az istállót ábrázolja. A jászolban fekszik a gyermek, szülei és az állatok körében.

A betlehemező gyerekek kötött szövegeket mondtak, amely apáról fiúra szállva öröklődött.

Az elmúlt évszázadban a templomok előcsarnokában vagy valamelyik oltár előtt is felállítják a betlehemet, amelyet vízkeresztig láthatnak a templomba járók.

A szentestei családi ünnep el sem képzelhető karácsonyfa nélkül, pedig a karácsonyfa-állítás alig százéves hagyomány. Már a karácsonyfa előtti időkben is díszítették a szobát növényekkel (Borbála-ággal, feldíszített koszorúkkal vagy Luca napi búzával), s a hiedelem szerint ezek védelmet jelentettek az ártó szellemek ellen. A fenyőfa tiszteletét a tőlünk északabbra népektől vettük át.

A díszítés is igencsak megváltozott. Régebben az asszonyok már hetekkel az ünnepek előtt hozzáláttak a mézeskalács sütéséhez. Maguk sütötték a szaloncukrot, a diót arany- és ezüstpapírokba csomagolták, színes papírfüzéreket készítettek, gyertyát öntöttek. Ma már amit csak tudunk, boltban veszünk.