Következő 5 cikk

Előző 5 cikk

Kölcsey Ferenc: Himnusz	Kölcsey Ferenc	2010.03.17. 16:36
Himnusz Isten, áldd meg a magyart, Jó kedvvel, bőséggel, Nyújts feléje védő kart, Ha küzd ellenséggel; Bal sors akit régen tép, Hozz rá víg esztendőt, Megbűnhődte már e nép A múltat s jövendőt! Őseinket felhozád Kárpát szent bércére, Általad nyert szép hazát Bendegúznak vére. S merre zúgnak habjai Tiszának, Dunának, Árpád hős magzatjai Felvirágozának. Értünk Kunság mezein Ért kalászt lengettél, Tokaj szőlővesszein Nektárt csepegtettél. Zászlónk gyakran plántálád Vad török sáncára, S nyögte Mátyás bús hadát Bécsnek büszke vára. Hajh, de bűneink miatt Gyúlt harag kebledben, S elsújtád villamidat Dörgő fellegedben, Most rabló mongol nyilát Zúgattad felettünk, Majd töröktől rabigát Vállainkra vettünk. Hányszor zengett ajkain Ozmán vad népének Vert hadunk csonthalmain Győzedelmi ének! Hányszor támadt tenfiad Szép hazám, kebledre, S lettél magzatod miatt Magzatod hamvvedre! Bújt az üldözött s felé Kard nyúl barlangjában, Szerte nézett, s nem lelé Honját a hazában, Bércre hág, és völgybe száll, Bú s kétség mellette, Vérözön lábainál, S lángtenger felette. Vár állott, most kőhalom; Kedv s öröm röpkedtek, Halálhörgés, siralom Zajlik már helyettek. S ah, szabadság nem virúl A holtnak véréből, Kínzó rabság könnye hull Árvánk hő szeméből! Szánd meg, isten, a magyart Kit vészek hányának, Nyújts feléje védő kart Tengerén kínjának. Bal sors akit régen tép, Hozz rá víg esztendőt, Megbűnhődte már e nép A múltat s jövendőt! Cseke, 1823. január 22.

Petőfi Sándor: Nemzeti dal	Petőfi Sándor	2010.03.17. 16:32
Nemzeti dal Talpra magyar, hí a haza! Itt az idő, most vagy soha! Rabok legyünk vagy szabadok? Ez a kérdés, válasszatok! � A magyarok istenére Esküszünk, Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk! Rabok voltunk mostanáig, Kárhozottak ősapáink, Kik szabadon éltek-haltak, Szolgaföldben nem nyughatnak. A magyarok istenére Esküszünk, Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk! Sehonnai bitang ember, Ki most, ha kell, halni nem mer, Kinek drágább rongy élete, Mint a haza becsülete. A magyarok istenére Esküszünk, Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk! Fényesebb a láncnál a kard, Jobban ékesíti a kart, És mi mégis láncot hordtunk! Ide veled, régi kardunk! A magyarok istenére Esküszünk, Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk! A magyar név megint szép lesz, Méltó régi nagy hiréhez; Mit rákentek a századok, Lemossuk a gyalázatot! A magyarok istenére Esküszünk, Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk! Hol sírjaink domborulnak, Unokáink leborulnak, És áldó imádság mellett Mondják el szent neveinket. A magyarok istenére Esküszünk, Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk! (Pest, 1848. március 13.)

Kassák Lajos: Magányos fa a parton	Kassák Lajos	2010.03.03. 13:42
Magányos fa a parton Ne csapj le rám, fejsze, ne sodorj magaddal szél egyedül állok itt, akár az elátkozott s tudom, panaszaimat sem hallja meg senki miket tagjaim remegései kisérnek. Valaha erdő állhatott itt és körülvettek testvéreim, hozzám hasonló valamennyi örömük és bánatuk olyan, mint az enyém összedugtuk fejünket s száz erős karjukkal megsimogattak, miközben bársony rügy fakadt és illatos virág nyílott rajtuk nevetve. Miért ily haragot tartó felettem az ég gyökereim miért tengnek a málló homokban? Lám, egyik évszak elvonul a másik után és megvénülök majd anélkül, hogy egyszeris vőlegény, vagy szép menyasszony lehettem volna. Milyen lehet a világ e holt partokon túl? Olykor benézek a ringó folyó tükrébe s látom nem kellhetek én már többé senkinek csak állok itt az éhes, zümmögő legyek között s kegyetlen viharok tépik sárgult fürtjeim.

Csokonai Vitéz Mihály: Az aratás	Csokonai Vitéz Mihály	2010.03.03. 13:36
Az aratás Mi az oka, hogy most a dolgos Céresnek      Munkásokat széjjel zsibongva keresnek? Mi az oka, hogy a mezőn köröskörűl      A Céres bérese kaszákat köszörűl? Köszöntvén tudnillik a megőszűlt nyarat,      Sárga kalászi közt reménységgel arat. Áldja nevét százszor a jó Teremtőnek,      Hogy főldjébe arany szinű fejek nőnek. De addig is, míg tart szíve áldozatja,      A búza-markokat sűrűen forgatja, Az öreg Céresnek két feltűrött karja      A markokat szoros kévékbe takarja, És ámbár tüzei a kékellő égnek      Kettős forrósággal feje felett égnek, S barázdás homlokát az izzadság árja      Legörgő cseppjével sorjába eljárja, Víg aratóit (mert ő azoknak atyja)      Tréfás szavaival szűntelen biztatja. Ekkor, hogy a piros, várt napenyészetnek      Altató zefiri feléje sietnek, Ő is most már lassúlt, de hajdan vitézi      Lépésit a hazamenésre intézi.

Berzsenyi Dániel - Az Esthajnalhoz	Berzsenyi Dániel	2010.02.24. 13:52
Az Esthajnalhoz     Emeld fel bíbor képedet,      Csendes Esthajnal! Enyhítsd meg a természetet      Harmatillattal.   Hozd alá a fáradt szemnek      Kívánt álmait, Fedezd bé a szerelemnek      Édes titkait.   Titkon nyílnak az életnek      Legszebb rózsái, Mély titokban csörgedeznek      Legszebb órái.   Ah, nékem is van egy titkom      Szívembe rejtve! Nem szabad azt kimondanom:      El van temetve.   Nem szabad kijelentenem,      Mely boldog vagyok; S hogy ki az én egyetlenem,      Kiért hervadok.   Csak a néma hold mosolyog      Rám szemérmesen, Mikor az örömcsepp ragyog      Forró szememen.

Következő 5 cikk

Előző 5 cikk