,,Otthon van az ember, ahol gyökerei vannak, halottai az anyaföldben, ahol tegezik az embert, ahol nagyapja ültette diófának a gyümölcsét töri, és fát ültetve unokáira gondol."
Újságíró, országgyűlési képviselő, de mindenek előtt a meseírás nagy mestere.
1859-ben látta meg a napvilágot, Kisbacon. Bölcsésztanulmányait Székelyudvarhelyen, majd Budapesten végezte. Diákként a „székely népmesék és dalok buzgó gyűjtőjével”, Sebesi Jóbbal indult néprajzi gyűjtőútra. Ezután a Budapesti Hírlap és más lapok munkatársaként dolgozott. Öt évig országgyűlési képviselő (Szabadelvű Párti), majd csatlakozik a Nemzeti Párthoz. Képviselőként is leginkább az ifjúsági irodalommal, a népköltészettel, a népnyelvvel és a közoktatás kérdéseivel foglalkozott. Ezután az újságírásra fektette a hangsúlyt: a Magyarság, a Magyar világ, a Magyar Kritika, a Nemzeti Iskola és a Néptanítók Lapja szerkesztője. Emellett álnéven is publikált jó néhány lapban, így például a Fővárosi Lapokban, a Pesti Hírlapban, a Pesti Naplóban, a Nemzetben, a Nagyváradi Naplóban, a Szabadságban, a Magyar Lányokban, a Keleti Újságban, a Brassói Lapokban, és székely újságokban (például: Székely-Udvarhely, Székelyföld, Udvarhelyi Híradó). Írói álnevei játékok a betűkkel; névvariációi a legkülönfélébbek: B.E; b.e.; be; B-k E-k; B-k; B.; illetve őt jelölik a Székely huszár; Székely Huszár; Góbé; Kópé; Zeke; és –k. jegyek is. Idősebb korában az Elek apó és Elek nagyapó álnevet használta.
30 évesen részt vállal az első irodalmi értékű, hazafias szellemű gyermeklap Az Én Újságom szerkesztésében, emellett pedig a Jó Pajtás munkatársa. Ifjúsági könyvsorozatot adott ki Kis Könyvtár címmel, későbbi folytatása pedig a B.E. kis könyvtára névvel jelent meg. 41 évesen tagja a Kisfaludy Társaságnak, emellett folyamatosan jelennek meg kiadott művei; az Ezüst Mesekönyv és az Arany Mesekönyv kiválósításán töri magát, míg a Grimm illetve az Ezeregyéjszaka meséit dolgozza át. Évtizedeken át a legkiválóbb magyar mesék kerülnek ki Benedek Elek kezei közül, miközben verseket, leányregényeket, színdarabokat, történelmi-, illetve irodalomtörténeti műveket ír.
62 évesen költözik haza, Kisbaconra; szülőföldjére, melyet a trianoni békeszerződés értelmében lecsatolnak hazánkról. Így került a szerző Romániába, ahol a Cimbora nevű lapot szerkeszti. Haláláig itt él és ír. Benedek Elek a magyar gyermekirodalom egyik legjelentősebb alakja, születésének 150. évfordulóján (2009.szeptember 30-án) egy ország emlékezett rá.
Benedek Elek művei közül néhány:
Gyöngyvirág Palkó
Többsincs királyfi
Az aranygyapjas kosok
A talléros kalap
A hétszépségű királykisasszony
A tizenkét varjú
Az ember a legerősebb
A só
Melyik ér többet?
Furulyás Palkó
Szóló szőlő, mosolygó alma, csengő barack
Mi van a ládikóban?
Gyöngyike
Csali mese
A szerencsekrajcár
A szegény ember szőlője
Források: Wikipédia, Művelődés (közművelődési folyóirat- Kolozsvár), Benedek Elek hivatalos honlapja