A kék cinege (Parus caeruleus L.

Fölül kékeszöld, feje, szárnya és a farka kék, alsóteste kénsárga, a mell közepén vęgighúzódó, kékesfekete, hosszanti sávval: A homlokon kezdődő fehér sáv, amely a fej hátsórészéig ér, határolja a sötét fejtetőt, ezt keskeny, kékesfekete szemsáv választja el a fehér pofától, amelyet alul kékes nyakszalag határol. Az evezők palaszürkék, a hátulsók külső zászlaja égszínkék, hegyük fehér, úgyhogy a szárnyon fehér csík keletkezik. A kormánytollak színe kék, a szem sötétbarna, a csőr fekete, a kávaélek piszkosfehérek, a láb ólomszürke. A tojó kevésbbé szép; a fiatalok halványabb színezetűek. Hossza 11.8, szárnyhossza 6.6-7 cm, farkhossza 5.5 cm.

Ez a faj is sok alfajra bomlik. A tipikus alak Európa szélső nyugati vidékein és Anglia kivételével, egész Európában honos. Skandináviában a 64. szélességi fokig hatol föl, Oroszországban a 60. szélességi fokig és előfordul Kis-Ázsiában is. Az Angliában élő kisebb és sötétebb alfajt Parus caerulcus obscurus Praz. névvel jelölik. Egyéb alfajok Szardínia és Korzika szigetén, Tuniszban, Algírban és Marokkóban fordulnak elő; megint mások a Kanári-szigetcsoport egyes szigetein, Perzsiában, Kurdisztánban és Északnyugat-Oroszországban.

Életmódjában és viselkedésében a széncinege valósággal kisebbített mása. Éppen olyan mozgékony, ügyes, gyakorlott, szemtelen, élénk, kíváncsi és majdnem éppen olyan rosszmájú és veszekedő. Rendkívül éber s ellenség megjelenésekor azonnal hallatja vészkiáltását, melyre a kisebb madarak is fölfigyelnek és óvatossá lesznek. Rendes társalgóhangja a cinegék általános „szitt” szava, melyet szinte folytonosan hallat, közbevegyítve néha a „citeretété” és „cititétété” hangokat, amelyekről azonban nem tudjuk, hogy mit akar kifejezni. Félelmét „cisteretétét” szavával árulja el, vonulás közben panaszos „tjeteté” hangon szól, igazi hivogatóhangja, mellyel társait hivogatva magához, magas, füttyszerű „tgi, tgi”, vagy magasan csengő „cicicir” és „cihihihi”. Éneke nagyon jelentéktelen és leginkább a már jelzett hangokból áll, melyek közül egyeseket gyakran ismételget. Tápláléka olyan, mint a többi cinegéé. A magvakat nem szereti, tápláléka legnagyobb részét a rovarpeték szolgáltatják.

A kék cinege (kékfejű cinege, kék cinke, molnárcinege) nagyjában ugyanazon a területeken fordul elő Magyarországon, mint a széncinege, de állománya jóval kisebb. Nem válogat benne, hogy síkságon talál-e alkalmas fészkelőhelyet vagy a magas hegyvidéken, kertekben vagy nagy erdőségekben. Az enyhébb vidékeken inkább állandó, a zord vidékekről elvonul, különösen a fiatalja. Az öregek még az északibb vidékeken is jobban kitartanak, amiről igen érdekes bizonyítékot szolgáltatott Bohrandt Lajos, aki egyik gyűrűzött kékcinegéjét öt éven keresztül, minden télen elfogta eperjesi téli etetőjén. A kékcinege éppen olyan hasznos madár, mint a széncinege, éppen úgy jár a téli etetőre, éppen úgy telepíthető a mesterséges fészekodvakba, csak kisebb testnagyságánál fogva szűkebb bejáratú fészekodu is megfelel neki, amelyben nincs annyira kitéve a veréb kilakoltatási kísérleteinek.

Mindenképpen hasznos, védendő madár, amelyet természetesen a madárvédelmi törvény is védelem alá helyezett.