Szent Márton a középkorban az egyik legnépszerűbb szent volt hazánkban. Talán azért, mert a krónikák szerint Pannóniában született! Márton napja mindig is határnap volt: ekkor történt a tisztújítás, ekkor fizették ki a béreket, illetve elterjedt szokás volt, hogy a papoknak és tanítóknak ekkor ajándékot kellett adni.

A pásztorok felkeresték azt az embert, akinek a nyáját őrizték, hátha kapnak valami kis ajándékot szolgálataikért cserébe. A céhmesterek hatalmas lakomákat tartottak, melyen munkáslegényeik is részt vettek. A vacsora Márton-napi lúd volt, amiből a helyi papnak is elküldték a legfinomabb részt: a püspökfalatot.

Ekkor próbálták ki a borokat is, hadd legyen nekik "Márton a bírája".

Ehhez a naphoz kötődik egy népi megfigyelés is:

Ha Márton fehér lovon jön, kemény lesz a tél, de ha Márton barna lovon jön, enyhe telünk lesz.