A ’sur réalisme’ francia eredetű szóból származik a művészeti stílus és korszak is.

Központjai Franciaország és Spanyolország. Lényege: menekülés az I. világháborút

Követő gazdasági-politikai káoszból; tiltakozás a valós ’’civilizált’’ világ embertelensége,

Kegyetlensége ellen; elvonulás a fantáziába, az álmokba és emlékekbe, az őrült víziók irreális világába, mert!! ,,Az ember igazi énje a tudatalattiban rejlik.”(<-jéghegy-elv: Freud!!!); a szépség, mint esztétikai érték már nem létezik nézetük szerint, a világ: groteszk, nyomasztó,

bizarr, félelmetes, és itt használt kategóriákba soroljuk a fekete humort is.

Két irányzat játszik szerepet: a fényképszerűen naturalisztikus részletekből felépített abszurd víziók (pl.: Salvador Dalí: Lángoló zsiráf, A polgárháború előérzete, Az emlékezet állandósá-ga, Átlagos légfejű bürokrata koponyahárfát fej; Magritte: Hamis tükör; Chagall: A muzsikus, Én és a falu; Max Ernst: Szent Antal megkísértése), s a  vonzódás az ősi primitív mitikus formákhoz és jelképekhez (pl.: Jean Miró: Nők, madarak holdfényben; Paul Klee: A szép kertésznő, Katedrálisok városa, Téli nap, Duett; Henry Moore: Fekvő alak).

Képviselői: Dalí, Magritte, Moore, Chagall, Ernst, Miró, Klee