TŐKÉS RÉCE

Anas platyrhynchos

góca, törzsökréce, öregréce, dunai réce, nagykacsa

Leírása

A gúnárja, tojója akkora, mint a házi réce, mely mintha a vadnak vérrokona volna. A tóság legnagyobb hápogója. A gúnár, rendes néven "gácsér", nagyon ékes. Egész feje gyönyörűen zöld zománcos, s ez a szín a nyak felé fehér kalárissal van a többi színtől elválasztva. A farcsíkon, mely bársonyfekete, mint a farokalja is, szépen felkunkorodó tollbokréta áll. A szárnyon gyönyörű, ibolyásan-zománcos tükör, felül-alul fehéren szegve. A nyak és begy gesztenyebarna. Dolmánya nagyon aprón és szépen pontozott. A hasafele világosszürke, minden tolla finoman sötéten keresztbe róva. Csőre zöldes, lába narancsszínű. A tojó sárgásbarna alapon sötétbarnán iromba.

Életmódja

Fészkét a mocsár sásos helyeire, vetésekbe, de - elég csodálatosan - fűzfák fejeire és nagy faodvakba is rakja; inkább csak almozza; de azután finom pehellyel béleli ki. Fészekalja tíz-tizenkét derék, sárgásfehér tojás.  Nevezetes, hogy a faodvakban magasan fészkelő tőkésréce a fiakat, mihelyt megszáradtak, egyenkint csőrbe kapja és leviszi a vízhez. A letett pelyheske fekve marad, mint a kő, mindaddig, míg az anyaréce az utolsó fiát le nem hozta, - ekkor megnyüzsög a család és indul az anyaréce után, hogy a vízen azonnal úszva kezdje a kacsaéletet.
Rendes életfolyásában leginkább vízi növevény a táplálékja; vízilencse, harmatfű, sulyom zöldje, hínárok magva és zsengéje a rendes táplálékja. Becsületes kacsamódra buzgón szűrögeti is a vizet, amikor sok apró vízi teremtés vándorol le bárzsingján. De tud ám kárt is tenni, mert aratáskor rájár a földön fekvő markokra és ugyancsak kicsépli, összegázolja. Ezért is, meg jó pecsenyéjéért is puska neki.
Még bőven van.
(Herman Ottó: A madarak hasznáról és káráról.)