Fészkelőhely: Tipikus élőhelyei a szőlőtermő vidékek, a délies kitettségű napsütötte, meleg és nyitott domboldalak. Az utóbbi helyen egyrészt a lépcsősen telepített kordonos szőlők, másrészt a lejtők felsőbb részén, illetve a szőlők közé beékelődő füves, elszórtan bokrosokkal, facsoportokkal tarkított területek a fészkelőhelyei. Egy tájegységen belül szűkebb fiókanevelő területét néha megváltoztatja.

Költési idő: Kedvező időjárás esetén április utolsó napjaiban kezd a fészkeléshez. Az első költés ideje általában májusra esik. Egyes fészekaljak között azonban bizonyos eltérések mutatkoznak. A második költés júniustól július első feléig tart.

Fészkelés: Talajra, az aljnövényzet közé jól elrejtve építi fészkét, sokszor valamilyen kisebb cserje vagy egy nagyobb kő védelmében. Egyetlen adat ismert, amikor a talaj fölött egy fiatal akácfára rakta fészkét. A mátrai költőhelyen takarónövényként különösen kedveli a törpemandulát, ritkábban a kocsánytalan tölgy és a mezei szil cserjéit. Fészke külső burkát vékony száraz fűszálakból rakja, olykor kevés mohával keveri. A csészét finom gyökérszálakkal és állati szőrökkel gazdagon kipárnázza.

Táplálkozás: Fiókáit rovarokkal és azok lárváival, elsősorban hártyásszárnyúakkal eteti. Nyáron részben az öregek is rovarevők. Ezenkívül sok zöldet csipkednek, és a különféle gyomnövények félérett magvait fogyasztják. Nyár végén és vonulásuk közben gabonamagvakat (búza, zab) és más gazdasági növények, mint pl. köles, fénymag elhullatott szemeit is felveszik.

Állománynagyság: Az eddigi legnagyobb létszámú, 40 párból álló populáció 1955-ből a Nagyharsányi-hegyről (Szársomlyóról) ismert. Az 1977-ben felfedezett mátrai élőhelyen, évente átlagosan 20-22 pár költ.

Vonulás: Egyetlen, kimondottan vonulónak nevezhető hazai sármányfajunk. Április második felében érkeznek hazánkba, észak-afrikai és délnyugat-ázsiai telelőhelyükről. Augusztus végén, szeptemberben hagyják el költőhelyüket.

Védelem: A hazai állomány kis létszáma ellenére sem veszélyeztetett.