Jásztelek község keletkezése

-admin-  2010.02.07. 16:29

„Nemes Thegze Mihály uram Jász-Mihálytelek nagyközség alapítója. Igaz törtánet a török világból. Öt énekben.

Írta: Kálmán Zoltán

 

Előszó:

Jász-Mihálytelek község határában délkeletnek a község központjából kiindulva gyalog mintegy két óra járásnyira domborodik égnek „Fügedhalma”. Csak olyan középszerű alföldi dombocska, de gyönyörű kilátás nyílik róla télen-nyáron a nagy Mátárra, Jászapáthy, Jász-Kis-Ér, Jász-Ladány, Jász-Alsó-Szent-György, Alattyán, Jász-Mihálytelek sudár tanyáira, Jánoshida, Mizse terebélyes fáira és közvetlen körülötte elterülő szép sík tájra. A rege szerint a tatárpusztítás idején „Kis Füged” falu temploma állt e helyen, a nép hitében máig is ez él, mert jelenleg tulajdonosa Pille Szabó Mátyás kút ásás alkalmával embercsontokra és templomi szent edényre, egy tömjén-füstölőre lelt. Pedig:

Az a halom ottan, egy szép kastély romja,

Romba dönté ádáz pogány török csorda.

Annak a kastélynak Mihány volt az ura,

Hogy fennmaradt neve, oh az meg nagy csoda!
Hogy miképp történt? Elregélem nektek…

Ide körém, ide, gyorsan ifjak, vének.

 

I.

 

Szép Magyarországot vad török uralta.

Ez a környék akkor lakatlan volt, puszta.

Véres csaták után Thegze Mihály itten,

Épített magának kastélyt drága kincsen.
Ide vonult áldott, jó szívű nejével,

Kis leánya Tilda tündérré itt nőtt fel.
A világ zajától, emberszemtől távol.

 

II.

 

Jánoshidán akkor Ozmán basáskodott,
Untalan zsarolta népét az átkozott.
Kilovagolt egyszer e kises térségre,
S azt a csinos kastélyt órákig elnézte.

Aranykalász lengett körös-körül éppen…

Ebben a kastélyban – úgymond- be kell térnem.
Kincsvágyó szomj égett pogány párájában,
És benyargalt tüstént a kastélyba bátran.
Aranyhajú Tilda a legszebb hajadon
Éppen kint sétált a szép gyepes udvaron

Durva hangon rivallt Reá Ozmán basa:
”ágyasnak való Te! Ki e kastély ura?”
Mint a rezgő nyárfa reszkető levele,

Úgy remegett Tilda, de tüstént felele:
”Neme Thegze Mihály parancsára uram…
Az évi adóval éppen most útban van.”
Sarkantyúba kapta erre Ozmán lovát,
S mint a sólyom repült, árkon és bokron át.

„Adód elengedem Nemes Thegze Mihály,
Fejében id’ adod, ki honn epedve vár.”
Így szólt Ozmán amint lováról lepattantt…
”Meg is vendégellek, kapsz kávét, sült kappant.”
”Nem eladó lányom pogány ágyasának,
Ősi kardom szúr le, ha házamnál látlak.”
Földre dobván Thegze adóját aranyba’
A bámuló basát faképnél hagyva.
”Várj te gőgös magyar! Enyim lesz a lányod…
Te meg majd aztán a sáncz árkot hányod.”

 

III.

 

Hazaérvén Thegze szolgáit hivatta:
”Van bátorságtok? Veszélyben van Tilda.”
 „Vérünk, s életünk jó urunk lányodért…
Láttuk azt a karvalyt, amint ide betért. „

„A török uralma csak pár hétig tart még,

Tudjátok-e amott nyugatnak a pincét?
Pakoljatok össze minden élelmiszert…
Itt kell hagyni tüstént barmainkkal e helyt. „

 

IV.

 

Alig hurcolkodott Thegze biztos helyre,
A kastélyt nagy török csorda körül vette.
A bezárt kastélyba betörni nem bírván,

Bosszújukat tölték előbb ökrön, birkán,
Aztán a kastélyra égő üszköt dobtak,
A vetés is égett mire elszáguldtak.

 

V.

 

A gomolygó füsttel szent ima szállt égbe...

S a jóságos Isten áldását lekérte.

Fölszabadult hazánk a török igától,
Tűzhelyéhez vonult a győztes kis tábor.
Thegze uramék is napfényre kerültek,
S buzgó ima után nagy lakomát ültek.
Tizenketten voltak, tíz vén és két ifjú,

Most már hitves társak, a szép Tilda, s Bulcsu.
A tíz vén: Mihály és Kunigunda neje.
Nyolc társuknak meg ím, itt áll dicső neve:
Gulyás, Telek, Molnár, Fülöp, Nagy, Kis, Szécsi,
És Bak… ma is élnek ezek ivadéki.
Első gondjuk az volt, hogy halomba hordták

A szép kastélyt, s egyéb másoknak a romját.
Aztán a helyen, hol megmenekedtek,
Maguknak egy tanyát, telket építettek.
És Thegze Mihályról, akit úgy szerettek…
Elnevezték nyomban, azt: „Mihálytelek”-nek.
A „jász” előnevet a jászoktól vette,
Akik később szintén itt telepedtek le.
Ma is áll e község, áldott jó nép lakja.
Keblöket hit, remény, szeretet dagasztja.
Magyarok Istene áld meg e községet …
Messze földön nincsen ilyen buzgó néped!

Zárszó.

Sokan Jász-Mihálytelek alapítójául Bak Mihály pásztorembert tartják, aki nyáját a török uralom idejében Füged halmánál vízhiány miatt felterelte ide a nagy Tarna folyó partjára, hol a legelő is dúsabb volt. Ezek azonban tévedésben vannak, mert nem írás, hanem szóhagyományra alapítanak. „